2017.08.12.

Hogy telnek a mindennapjaink?

Rengeteg munkával, amit mindünk közül Zalán visel a legnehezebben! 10 percenként kérdezi mikor játszunk már. Ha nem lenne itrhon Jázmin, már nem tudom mi lenne.

Sokat segítenek a gyerekek, de legfőképp Jázmin, aki pakol, takarít és rendezi az öccsét, 10 éveseket meghazudtoló türelemmel és szeretettel. Próbáltam Zalánnak elmagyarázni, hogy miért kell dolgoznom, hogy tudjak neki cipőt venni őszre vagy egyáltalán kaját, de persze ezt 4 évesen és főleg úgy, hogy eddig nem volt ilyen, nem nagyon értette meg. De mindenhez idő kell és majd alakul.

Újabb csőtörésünk volt, ismét a fürdőszobában, ezt most már nem tudjuk elhárítani és be kell látnunk, hogy a vízvezeték szerelő igazi kontár munkát végzett. Majd ahogy pénzünk engedi megcsinálgatjuk, addig pedig ez van. Igazi túlélőtábor!

Az éjszakánk hónapok óta a legrosszabb volt. Zalán egyhuzamban forgolódott, sirdogált. Adtam neki fájdalomcsillapítót, mert egyszer említette, hogy a lába fáj, de szerintem semmit se hatott. Voltunk pisilni is, hátha… De nem! Remélem csak a front! Mindenesetre most nagyon örülök, hogy éves nagyvizsgálatokra megyünk 6-án. Bármi jön is, túléljük!

És a végére egy cuki kép, még a melegebb időkből.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Legutóbbi bejegyzések

%d blogger ezt kedveli: